Most Loved Tracks6 users
David Bowie -
Space Oddity
5 users
David Bowie -
Life on Mars?
5 users
David Bowie -
Ziggy Stardust
4 users
David Bowie -
Ziggy Stardust
4 users
David Bowie -
Ziggy Stardust
Music Video Links “Heroes” | The Next Day | Absolute Beginners |
Space Oddity (original... | Black Tie White Noise | Slow Burn |
Lazarus | I'm Afraid of Americans | Magic Dance |
|
Artist BiographyAvailable in:
David Bowie (IPA: [ˈboʊiː];[1] eredeti nevén David Robert Jones; Brixton, London, 1947. január 8. –) angol zenész, színész, zenei producer és zeneszerző. Öt évtizedet átívelő pályafutása során – főleg az 1970-es években – többször újította meg zenéjét, gyakran új zenei trendek előfutárává válva ezzel. Zenei újításait külsejének és „személyiségének” megváltoztatásával ötvözte, kiérdemelve így „a pop kaméleonja” elnevezést. Bowie munkássága a zenészek szinte minden későbbi generációjára hatást gyakorolt.[2] Tartós népszerűségéhez különleges, bariton énekhangja[3][4] és munkáinak intellektuális mélysége is nagyban hozzájárult.
Bár korábban több kislemeze és 1967-ben – David Bowie címmel – egy nagylemeze is megjelent, Bowie először 1969 őszén tett szert szélesebb körű ismertségre. Ekkor jelent meg Space Oddity című dala, ami a brit kislemezlista 5. helyét érte el, és amit a BBC az Apollo–11 és Apollo–13 közvetítéseinek aláfestő zenéjeként használt. Három évig tartó kísérletezés után Bowie 1972-ben került ismét reflektorfénybe: a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars című konceptalbum főszereplője, az élénkvörös hajú, hermafrodita Ziggy Stardust képében az akkoriban fénykorát élő glam rock egyik legsikeresebb művésze lett. Az alig másfél évig tartó Ziggy-korszak után Bowie szinte minden új albumához új külső és alteregó tatozott, koncertjei pedig színházi előadásokhoz hasonlítottak.
Bowie első komoly amerikai sikerét 1975-ben aratta, amikor a John Lennonnal közösen írt Fame[5] című dal a kislemezlista 1. helyét érte el. Young Americans és Station to Station című albumainak hangzását a soul uralta, ami sok korábbi rajongóját fordította el tőle.[6] Ezt követően kiadója és amerikai rajongói várakozásával szembemenve vette fel Low című nagylemezét, a Brian Enóval közösen készített „Berlin trilógia” első darabját. Ezek Bowie addigi legkísérletezőbb albumai voltak, ennek ellenére mindhárom bekerült a brit albumlista első öt helyezettje közé.
Az 1970-es évek végén tapasztalható kisebb mértékű kereskedelmi siker után az 1980-as Scary Monsters (and Super Creeps) című album és az erről kimásolt Ashes to Ashes című kislemez ismét listavezető lett. 1981-ben jelent meg Bowie és a Queen együttműködéséből született, az Egyesült Királyságban listavezető Under Pressure című kislemez. Bowie 1983-ban megjelent Let’s Dance című nagylemeze volt addigi legtöbb bevételt hozó albuma, melyről a China Girl, a Modern Love és a címadó Let’s Dance egyaránt bekerült a brit Top 10-be. A Let’s Dance volt Bowie első dala, ami a brit és amerikai listákon is az élre került.
Bowie-t 1996-ban iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be,[7] 2000-ben pedig a VH1 100 legnagyobb rockzenészt felsoroló listáján a 7. helyre került. 2002-ben a BBC által rendezett szavazás eredménye alapján összeállított 100 legnagyobb britet felsoroló lista 29. helyét érte el. Bowie pályája során 136 millió albumot adott el,[8] és a brit popzene történetének tíz leggazdagabb előadója között tartják számon. 2004-ben a Rolling Stone magazin minden idők 100 legnagyobb előadóját tartalmazó listáján a 39. helyre sorolták.[9]
Wide ThumbClearartFanartBanner
User Comments
docwra says: 11 years ago
Just keeps re-inventing himself!!