Album DescriptionAvailable in:
A The Fame Monster (a borító írásmódja szerint The Fame Mons†er) Lady Gaga amerikai énekesnő második fő stúdióalbuma és harmadik középlemeze, amely 2009. november 18-án jelent meg. Az eredeti elképzelések szerint újra kiadták volna Gaga The Fame című (2008) debütáló albumát, kiegészítve a nyolc új dallal. Később azonban Gaga és kiadója, az Interscope Records úgy döntött, hogy az új számok egy különálló albumon is megjelennek, mivel az énekesnő szerint az újrakiadás túl drága lett volna, és a nyolc szám önálló koncepcióval rendelkezik, így önmagában is megállja a helyét. Ugyanakkor a The Fame Monster deluxe kiadása a kezdeti terveknek megfelelően a The Fame dalait is tartalmazza egy második lemezen. Emellett több, kifejezetten rajongóknak szánt kiadás is napvilágot látott az albumból.
Az album a hírnév sötétebb oldalát mutatja be, amellyel 2008–09-es, világ körüli turnéja alatt kellett szembesülnie az énekesnőnek. A különféle buktatókat – például szex, szerelem, magány, alkohol – Gaga egy-egy szörnyetegként („monster”) nevezte meg. Debütáló albuma és a The Fame Monster hangulatvilágának különbségét a jin-jang kettős koncepciójához hasonlította. Az album kétféle borítója is ezt a kettősséget szimbolizálja. A The Fame Monster dalainak inspirációja többek között a a gótikus zene és a divatbemutatók voltak. A kritikusok pozitívan értékelték az albumot, és többnyire a Bad Romance, a Telephone és a Dance in the Dark című számokat dicsérték.
Az album néhány országban a The Fame-mel együtt szerepelt az albumeladási listákon, míg más országokban – például az Egyesült Államokban, Japánban és Kanadában – különálló albumként. A listák élére került az Egyesült Királyságban, Írországban, Németországban, Lengyelországban, Ausztráliában és Új-Zélandon, és számos országban a legjobban fogyó tíz album között volt. Első kislemeze, a Bad Romance első lett Kanada, az Egyesült Királyság és Írország listáin, és második az Egyesült Államokban, Ausztráliában és Svédországban. A soron következő kislemezek a Telephone és az Alejandro voltak, s mindkettőnek sikerült bejutnia a legjobb tíz közé az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban. Az album népszerűsítésére Gaga 2009. november 27-én The Monster Ball Tour címmel világ körüli turnéra indult, amely 2011. május 5-éig tartott. 2011. február 13-án az album és dalai három kategóriában díjat nyertek az 52. Grammy-díjátadó gálán, amellett, hogy többek között Az év albuma kategóriában is jelölést kapott.
User Album Review
It’s hard to believe that just a year ago nobody had heard of Lady Gaga. Now, she’s a proper pop star ”“ a genuine household name on both sides of the Atlantic, with a fair degree of cultural traction. And she has achieved this with a blend of hooky tunes and outrageous outfits, a mix that Madonna once offered.
It’s all old-fashioned, really. That sci-fi clobber of hers, and her interviews where she talks up the Warholian nature of her project, flatter to deceive: this music is nowhere near as mould-breaking as she would have you believe. It’s a sound that Britney Spears purveyed on her last two albums, but for young fans of this sort of electro-ish RnB who probably consider Spears too old and can no longer identify with a harried mum of two, Gaga is providing a fresh alternative, and this has allowed her to sell four million copies of her debut album, The Fame.
And now those four million are being treated to a sequel, of sorts ”“ The Fame Monster is available as a bonus disc on The Fame’s re-release, and its content can be downloaded separately. Among the eight new tracks are the new RedOne-produced single Bad Romance, which features cheesy rave synths, the now typically Gaga stomping beat and a controversy-lite lyric (“I want your ugly, I want your disease”). Melodically, it recalls Black Celebration-era Depeche Mode and keeps up Gaga’s habit of referencing herself in her songs. Admittedly, Warhol would have loved it.
Elsewhere there is the superstar duet with Beyoncé, Telephone, produced by Rodney Jerkins (less stellar than it sounds); So Happy I Could Die, which is brazenly Auto-Tuned Europop that telegraphs Gaga’s Sapphic tendencies (“I love that lavender blonde... I touch myself and it’s all right); Alejandro, which moves at an Ace of Base pace; the generic machine RnB of Dance in the Dark; and Speechless, which is a bit like Pink in ballsy rock-ballad mode.
It’s hardly original, and nor is it exactly a triumph of DIY feminist invention ”“ look at the number of people listed on the CD credits, many of them men. But she’s bringing eccentric couture to the masses and is certainly fun to have around ”“ The Fame Monster is also available as a collector’s edition containing, among many other essentials, a lock of her hair and a paper doll collection. Now that’s Gaga.
External Album Reviews
None...
User Comments