Album DescriptionAvailable in:
A Born This Way Lady Gaga amerikai énekesnő második nagylemeze, amely 2011. május 23-án jelent meg az Interscope Records gondozásában. Az albumon többek között olyan jelenkori társadalmi témák kerülnek terítékre, mint a szabadság, öntudatosság, szexualitás, feminizmus, vagy a vallás. Zeneileg nagyban merít az 1980-as és 1990-es évek popzenéjéből, ugyanakkor egyéb zenei stílusokat is inkorporált, úgy mint a heavy metal, az opera, és a ranchera.
Az album producerei többek között Lady Gaga, Fernando Garibay, RedOne, Jeppe Laursen, és DJ White Shadow voltak. Az album munkálatainak kezdetéről 2010 elején számoltak be, míg az album címét Lady Gaga a 2010-es MTV Video Music Awards gálán jelentette be egy ezt megelőzően rajongóinak tett ígéretéhez híven. A dalok produkciós munkája számos stúdióban zajlott szerte a világon, mivel Lady Gaga The Monster Ball című turnéjával a világot járva készítette el őket producertársaival. Az album egy héttel a hivatalos megjelenési dátum előtt kiszivárgott az internetre, de rövidesen eltávolították a szerzői jog megsértése miatt.
A Born This Wayből egy tizennégy számos, „standard” változat, illetve egy további három számot és öt remixet tartalmazó speciális változat is készült több rajongói kiadás mellett.
Az album javarészt pozitív kritikai fogadtatásban részesült. A kritikusok méltatták Gaga énekesi képességeit és az album szerteágazó zenei stílusát. Ugyanakkor, több katolikus közösség bírálta az albumot – elsősorban a Marry the Night, Judas, Bloody Mary, és Electric Chapel című számokat – a vallásos elemek miatt, úgy mint a „Jesus” (Jézus) szó ismétlődő felhasználását, vagy a templomi csengők használatát. Libanonban betiltották az album forgalmazását. Az album első kislemeze a címadó dal lett, ami elsöprő nemzetközi sikert aratott, első helyezést elérve tizennyolc ország slágerlistáján, beleértve az Egyesült Államok Billboard Hot 100-as listáját. A Born This Way emellett a leggyorsabban fogyó iTunes történetében; több mint egy millió kópia kelt el belőle a kiadását követő öt nap alatt. A második kislemez a Judas lett, amely Dél-Koreában első helyezést ért el, számos országban pedig a legjobb tízbe került a slágerlistákon. A harmadik kislemez a The Edge of Glory lett, amely eredetileg csupán promóciós kislemez lett volna, de az iTunes-on elért kereskedelmi sikere után a hivatalos harmadik kislemez lett. Nem sokkal ezután promóciós formában megjelent a Hair című dal, majd a az album kiadását megelőző héten a Farmville című internetes játékban a többi dalt is bemutatták.
A Born This Way népszerűsítése már jóval annak megjelenése előtt kezdetét vette a Yoü and I című dal több 2010-es rendezvényen és az énekesnő The Monster Ball nevű világ körüli turnéján való előadásával. 2011-ben Lady Gaga számos tévéműsorban lépett fel egy-egy számmal, úgy mint a Grammy-díjátadó, a The Ellen DeGeneres Show, a Saturday Night Live, az American Idol, és több európai tévéműsor, illetve több hosszabb koncertet is adott további műsorok keretében. Az album promótálására az énekesnő egy új turnét is tervez, és először fog koncertet adni Indiában, Indonéziában, valamint Dél-Amerika kontinensén.
User Album Review
Lady Gaga is the greatest thing that Planet Pop in 2011 could ever want. She’s a wise-beyond-her-years phenomenon who’s taken everything that has gone before and cast it into press-stopping new shapes ”“ the fright wig on top, merely a bonus. She’s so far above her chart contemporaries that she’s created her own orbit, around her own world. You’re all welcome here, whoever you are. What you take from it is your own business.
It’s probably best to ignore the questionable cover imagery of her third album (or second, depending on your definition of what The Fame Monster was) and focus on the actual music. What’s delivered is a high-octane blend of nods to cheesy Euro-rave (hints of Sash!, Human Resource and Rozalla) and the rock of Springsteen, Judas Priest and Queen. Add a smidgeon of electroclash (Chicks on Speed, Peaches) and giant choruses comparable to ABBA and Ace of Base, and it’s clear the average ”“ if the idea of ‘average’ exists in her world ”“ Gaga tune is designed solely to hook into your brain.
Opener Marry the Night is as perfect as a straightforward fist-pumping entry into a colossus can be. Does the title-track really sound like Madonna’s Express Yourself? Not to these ears ”“ and Gaga would never be so stupid as to allow blatant thievery to surface. The attempt to crowbar a song into what was built to be an anthem may put some off ”“ anthems follow their own destinies to such a deified status ”“ but it’s still an undeniably huge tune. If it speaks to a Middle America teen covering their bruises with foundation, then that’s a good thing. The following Government Hooker’s spooky opera entrance gives way to a Casiotone throb, Gaga throwing in references to JFK.
Americano delves into immigration over a futuristic musical theatre stomp, while Hair is an empowering freeway rocker about self expression. Scheiße is a monster tune begging for a sex dungeon-themed video event. The pace drops a bit for Yoü & I, a lighters-aloft moment which recalls Def Leppard. Not the most likely of stylistic inspirations, perhaps, but she makes the song work magnificently.
Gaga could have filled this album with guest slots from hip names and phoned-in cameos from rent-a-rapper types. But with the exception of Brian May axing all over Yoü & I, and the E Street Band’s Clarence Clemons honking over The Edge of Glory, there’s none of that. Born This Way is pretty much pure Gaga.
But this is not quite the revolution, and certainly not the greatest album ever made. It’s a storming collection of high-concept pop brilliance designed to soundtrack every preposterously tremendous Gaga moment for the next 18 months. If there’s a gripe to be had, it’s regarding the length: at an hour long, Born This Way initially feels more like an assault than an event, and it could easily lose a couple of tracks. However, if she is planning on releasing nine singles from it, then nobody can come away feeling ripped off.
Sometime in the future the frenetic, breathless giddiness will let up, and Gaga will ”“ after a holiday, hopefully ”“ breathe out and unleash her jazz odyssey. But until that happens, please enjoy someone actually putting a bit of effort and imagination back into pop, and keep the sneering and lazy comparisons in check. Not that they can take anything away from what is, simply, a marvellous record.
External Album Reviews
None...
User Comments