(0 users) 
Cover NOT yet available in
Join Patreon for 4K upload/download access
Your Rating (Click a star below)
Track List
01) Wonders Never Cease
02) Ten Men
03) Everybody Loves a Loser
04) Like a Military Coup
05) Living Hell
06) People Carrier
07) Lighten Up
08) Daylight Robbery
09) Antidote
10) God Bless and Goodbye
11) On the Rhodes Again
12) What's Your Name
13) Can't Stand It
01) Wonders Never Cease
02) Ten Men
03) Everybody Loves a Loser
04) Like a Military Coup
05) Living Hell
06) People Carrier
07) Lighten Up
08) Daylight Robbery
09) Antidote
10) God Bless and Goodbye
11) On the Rhodes Again
12) What's Your Name
13) Can't Stand It
4:12
4:13
4:35
3:17
5:51
4:20
4:12
2:51
6:20
4:24
5:39
3:55
3:20
Data Complete
70%
Total Rating
70%Total Rating
(2 users)
Back Cover
CD Art
3D Case
3D Thumb
3D Flat
3D Face
3D Spine
First Released
2005
Electronic
Quirky
Rock/Pop
---
---
Album
0 copies
Album Description
Available in:
A kétes sikerű és minőségű Charango után a Morcheebát otthagyta az énekesnő, Skye Edwards, akit a Noonday Underground volt tagja, Daisey Martey pótolt.
Az új énekessel új hangzás is jött. Az új Morcheeba már nem az a komor, légies, néha nehéz és depresszív banda, ami a Big Calmmal szinte berobbant az underground köztudatba, és lett az elektronika egyik vezető csapata. A hosszú, lassú, meditatív és repetitív daloknak végük.
A Morcheebának azonban szerencsére nem. Hogy jobb lett-e a csapat, vagy sem, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy más. Sokkal tempósabb, sokkal dögösebb, és sokkal lekerekítettebb az új album.
Daisey Martey hangja egy fikarcnyival sem rosszabb, mint elődjéé, sőt. Erősebb, karakteresebb, ami rányomja a bélyegét nemcsak a hangzásra, hanem magára a dalokra is, hisz a lemez tíz dalából kilencnek társszerzője.
Az új lemezzel különös, vegyes zenei világba csöppenünk, amelyben nyomokban jelen van a Morcheeba elektronikus alapja. De csak nyomokban. A dallamvezetésről azonnal fel lehet ismerni, melyik banda lemezét hallgatjuk, ám magukról a dalokról már nem feltétlenül.
A néha kietlen, szikár hangzás helyébe egyfajta retro pop lépett, amelyet csak erősít a Hammond és Moog hangja. De nem lounge lemezről van szó, dehogy. Nehéz megfogalmazni, hol tart most a Morchheba.
A legközelebbi analógia a Swing Out Sister, akik szintén boldogan nyúlnak a hatvanas-hetvenes évek popos tematikájához. Náluk sokkal lendületesebb az album, korántsem olyan álomszerűek a dalok, sokkal progresszívebbek.
Az album tele van remek harmóniákkal, és néha felüti a fejét a Zero 7 által behozott légies, már-már nem evilági hangzásvilág, de Martey hangjától még a lassú dalok sem andalítóak.
Egységes, erős lemez, amelyben könnyen lehet, hogy sok régi rajongó csalódni fog, de legalább annyi új jön helyettük. Mert a Morcheeba legalább nem követte el azt a hibát, amit sok sikeres kortársa. Ahelyett, hogy ugyanazt a dalt/lemezt írnák és ismételnék parányi változtatásokkal, kockáztattak, és ez bejött nekik. Meghalt a Morcheeba, éljen a Morcheeba!
User Album Review
None...
External Album Reviews
None...
User Comments
Available in:
A kétes sikerű és minőségű Charango után a Morcheebát otthagyta az énekesnő, Skye Edwards, akit a Noonday Underground volt tagja, Daisey Martey pótolt.
Az új énekessel új hangzás is jött. Az új Morcheeba már nem az a komor, légies, néha nehéz és depresszív banda, ami a Big Calmmal szinte berobbant az underground köztudatba, és lett az elektronika egyik vezető csapata. A hosszú, lassú, meditatív és repetitív daloknak végük.
A Morcheebának azonban szerencsére nem. Hogy jobb lett-e a csapat, vagy sem, nehéz megmondani. Annyi bizonyos, hogy más. Sokkal tempósabb, sokkal dögösebb, és sokkal lekerekítettebb az új album.
Daisey Martey hangja egy fikarcnyival sem rosszabb, mint elődjéé, sőt. Erősebb, karakteresebb, ami rányomja a bélyegét nemcsak a hangzásra, hanem magára a dalokra is, hisz a lemez tíz dalából kilencnek társszerzője.
Az új lemezzel különös, vegyes zenei világba csöppenünk, amelyben nyomokban jelen van a Morcheeba elektronikus alapja. De csak nyomokban. A dallamvezetésről azonnal fel lehet ismerni, melyik banda lemezét hallgatjuk, ám magukról a dalokról már nem feltétlenül.
A néha kietlen, szikár hangzás helyébe egyfajta retro pop lépett, amelyet csak erősít a Hammond és Moog hangja. De nem lounge lemezről van szó, dehogy. Nehéz megfogalmazni, hol tart most a Morchheba.
A legközelebbi analógia a Swing Out Sister, akik szintén boldogan nyúlnak a hatvanas-hetvenes évek popos tematikájához. Náluk sokkal lendületesebb az album, korántsem olyan álomszerűek a dalok, sokkal progresszívebbek.
Az album tele van remek harmóniákkal, és néha felüti a fejét a Zero 7 által behozott légies, már-már nem evilági hangzásvilág, de Martey hangjától még a lassú dalok sem andalítóak.
Egységes, erős lemez, amelyben könnyen lehet, hogy sok régi rajongó csalódni fog, de legalább annyi új jön helyettük. Mert a Morcheeba legalább nem követte el azt a hibát, amit sok sikeres kortársa. Ahelyett, hogy ugyanazt a dalt/lemezt írnák és ismételnék parányi változtatásokkal, kockáztattak, és ez bejött nekik. Meghalt a Morcheeba, éljen a Morcheeba!
User Album Review
None...
External Album Reviews
None...
User Comments
No comments yet...
Status
unlockedRank: External Links
