Album DescriptionAvailable in:
A 2002-es Come Away with Me Norah Jones indiai származású amerikai énekesnő debütáló nagylemeze. Az albumból körülbelül 20 millió példányt adtak el világszerte, és öt Grammy-díjat kapott 2003-ban - az „Év lemeze”, az „Év dala” a Don't Know Why dalért, a „Legjobb popalbum”, a „Legjobb női előadó”, és a „Legjobb új előadó” kategóriában. Bár Norah boldog volt sikere miatt,egy 60 Minutes-nak adott interjújában így nyilatkozott: „Úgy éreztem magam, mintha valaki más szülinapi partijára mentem volna, és megettem volna az összes sütit.” 2002. február 26-án adták ki, és lassan felkerült a slágerlistákba. 2002. augusztus 2-án érte el a platina státuszt egymillió eladott példány után. Több mint 7 millió példányt adtak el a következő évig, és 2005. február 15-én gyémántlemez minősítést kapott a RIAA-tól. A lemez műfaja gyakran vita tárgya. Számos művész szerint azért, mert Jones tett néhány változtatást az eredeti dallamon és a ritmuson a feldolgozott számokban, mint a Turn Me On és a The Nearness of You, az album nem minősül dzsessznek. Mégis, az olyan kiváló dzsessz zenészek, mint Bill Frisell, Adam Rogers, Brian Blade, és Sam Yahel jelenléte, valamint Jesse Harris dzsessz által befolyásolt művei, dzsessz érzést adnak az albumnak. Szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.
User Album Review
Imagine the voice of a husky Eva Cassidy, or Macy Gray after deep-tissue massage, singing to you in an empty bar late at night. That's Norah Jones on her debut album, Come Away With Me. Though released on Blue Note, it's not quite jazz. It's a set of country-blues ballads more reminiscent of 'Eric Clapton Unplugged'.
Come Away With Me acknowledges its roots in tracks by country music's Hank Williams and J.D.Loudermilk. Hank's "Cold Cold Heart" is delicately jazz-flavoured, with skeletal instrumentation, a syncopated bass riff and Norah's voice the texture of suede; while J.D. Loudermilk's "Turn Me On" reveals a grittier edge.
Most of the other numbers here were written by Norah and her posse, and feature her light touch on piano. "Feelin' the Same Way" and "Lonestar" by Norah's bassist boyfriend, Lee Alexander, have simple melodic lines and lyrics which don't warrant scrutiny, but the subtle and sensitive vocal performances elevate them. Tom Waits could be hiding in the shadows in the best song on the album, "I've Got to See You Again" by guitarist Jesse Harris. Here, the combination of Norah's controlled vocals and strains of mournful gypsy jazz violin evoke a dark mood which turns to nostalgia in "Painter Song" with its folky accordion and Fairground Attraction-style rhythm section.
As Norah and producer Arif Mardin were switching out the lights in the recording studio, waving goodbye to the band and heading for the bar, they must have realised 'Dammit, we didn't record any jazz!' That would explain the last track on the album - 'The Nearness of You'. It's an intimate cocktail lounge portrait of the jazz standard, with a soulful edge; just Norah accompanying herself on piano - simple but tasteful.
If you're looking for out-and-out jazz you'll be disappointed with Come Away With Me. It doesn't swing, it sways. But Norah has such a feel for the music that she can make her voice soar and carry you with her, then deposit you gently back in your living room. The bare bones instrumentation is a perfect vehicle for her, and her timing and feel are just right. Try it.
External Album Reviews
None...
User Comments